Május 21. délután 4 óra.
Elindultunk első külföldi utunkra, Erdély egy korán felfedezett vidékére, Kalotaszegre. Résztvevők: Balla Irén, Kovách Árpád és felesége, Zsuzsa, Füleki László.
Az út jól kezdődött, mert este 9-kor már nagyon finomat vacsoráztunk Kalotaszentkirályon, Bálint Palkó András házánál. Annyira jót, hogy a reggeli fél-5-ös ébresztő bejelentése sem okozott lelki törést senkinél...
Másnap a hajnal már a hegyen talált bennünket, vártuk, hogy a Nap bearanyozzon bennünket. Be is aranyozott, egészen két percig, azután vissza is vonult, úgyhogy lógó lábú esőfelhők között barátkoztunk a lovakkal, hullámos hegyoldalakkal és virágzó kökénybokrokkal.
Aznap Magyarvalkó és Magyargyerőmonostor templomát és temetőjét látogattuk meg. A két épület Kalotaszeg legszebb református templomai közé tartozik, a temetők a sok régi síremlékkel, vadvirágos, gyümölcsfás környezetükkel élményt jelentenek az érdeklődő látogatónak.
A napot Havasrekettyén zártuk, ahol a zubogó, örvénylő vízesés többféle arcát mutatta felénk...
Második nap a hegyek felé indultunk, ahol a Meleg-Szamos vizéből az 1970-es évek végén mesterséges úton felduzzasztott Bélesi, Tárnica és Gyalui tavakat látogattuk meg. A Móc-vidéknek nevezett környék magyarországi, őrségi tájhoz hasonló szeres települései, a csodálatosan zöld legelők, a tavak látványa és a hegyi utakon való közlekedés azt hiszem mindegyikőnknek emlékezetes maradnak.
Vasárnap egy pünkösdi istentiszteleten vettünk részt egy nádasmenti faluban, Mérában, ahol a lányok, asszonyok nagy része szokás szerint jellegzetes díszes viseletben jelent meg. A prédikációt hallgatva is értékes gondolatokkal gazdagodhattunk, ezután a helyi tájházban, majd a bivalymúzeumban avatott vezetőktől (Tötszegi Tekla néprajzkutató és Varga György volt iskolaigazgató) kaptunk betekintést a falu korábbi, hagyományos életébe.
Délután Körösfő sokak által ismert templomát néztük meg, ahol még a kulcsot is megkaptuk (volt vagy fél kiló...). A kalotaszegi református templomokban szokásos, falakra, padok, karzatok elejére kitett gyönyörű hímzések, a több mint 250 éves festett kazettás mennyezet látványa elcsendesíti az embert.
Hétfőn már hazafelé utunkban tértünk be Felsőfüldre, ahol az ottani műemlék ortodox fatemplomot néztük meg, emellett a faluban járva szépen faragott kapukat is láthattunk.
Négy napba ennyi fért, reméljük, hogy lesz lehetőségünk további kirándulásokat tenni itt vagy más vidéken.
